Magyarszerdahely története

Magyarszerdahely története

A község Nagykanizsától északra, 16 km távolságra van a Zalaegerszegre vezető út keleti oldalán. Határa részint dombos és sík, a település szabálytalan kiterjedésű.

A népvándorlás századaiban – többek között – avarok telepedtek meg a község területén. Az 1970-es évek ásatásai bizonyító erejűek. A honfoglalás idején e táj kisebb folyók házasodás révén más családok is feltűnnek tulajdonosként (Tejedi, Pápai, Debrentei, Himfy, Darabos, Kaczor – a Hahót-rokonság révén a Kávási, Sárkány és Zichy család is). 1466-ban Mátyás király akarta eladományozni, de Kanizsai László főlovászmestertől kénytelen volt visszavenni.
A Szent Márton tiszteletére avatott templom plébánosát 1470-ben még említik.
Ezelőtt mezőváros volt. Határát középszerűnek írták, de a jó

terményértékesítési lehetőséget kiemelték. 1495-ben a településnek világi papja is volt, de nem élt békességben a pálosokkal. 1542-ben 8, más forrás szerint 12 portát írtak össze. Hat év múlva Zichy Benedek fiai kapták a területet, majd Er

dei Gáspár tulajdona lett egy év múlva. 1565-ben volt itt halastó és malom is. A területet 1570-ben, majd 1594-ben elzálogosították.

TÖRTÉNELEM

Régóta lakott hely, kedvező volt a megtelepedésre. Ezt igazolják a régészeti kutatások. A középső rézkor emlékeit a Homoki dűlőben találták. A korai bronzkor települését is feltárták. A késő bronzkor leleteit a Homoki és Kardoskúti dűlőben találták meg. A késő vaskori jelenlétet a kelta sírok bizonyították (Hamuszínpuszta, Homoki dűlő, Újnép-puszta). A római kor emlékeit az I. század közepén találták meg. A feltárt temetőt folyamatosan használták. Találtak hamvasztásos és csontvázas temetkezést is.

A népvándorlás századaiban – többek között – avarok telepedtek meg a község területén. Az 1970-es évek ásatásai bizonyító erejűek. A honfoglalás idején e táj kisebb folyók házasodás révén más családok is feltűnnek tulajdonosként (Tejedi, Pápai, Debrentei, Himfy, Darabos, Kaczor – a Hahót-rokonság révén a Kávási, Sárkány és Zichy család is). 1466-ban Mátyás király akarta eladományozni, de Kanizsai László főlovászmestertől kénytelen volt visszavenni.
A Szent Márton tiszteletére avatott templom plébánosát 1470-ben még említik.
Ezelőtt mezőváros volt. Határát középszerűnek írták, de a jó terményértékesítési lehetőséget kiemelték. 1495-ben a településnek világi papja is volt, de nem élt békességben a pálosokkal. 1542-ben 8, más forrás szerint 12 portát írtak össze. Hat év múlva Zichy Benedek fiai kapták a területet, majd Erdei Gáspár tulajdona lett egy év múlva. 1565-ben volt itt halastó és malom is. A területet 1570-ben, majd 1594-ben elzálogosították.

A XVI. század végétől puszta volt. Lakói a megújuló török támadások elől a környező mocsárban fekvő Nagyszigetre menekülhettek, amelyet okleveleink Szerdahely szigetének is neveztek. 1600-ban Kanizsa eleste után Magyarszerdahely is török kézre került. A török mindent feldúlt, a templomot és a kolostort lerombolta. A kegyetlen világ 1690-ig tartott. A XVII. században többnyire lakottnak mondták. Keresztény földesura Ákosházi Sárkány István és más nemesek. A török földesúr 1640 körül Olay Bég volt. 1666-ban három házasember élt Magyarszerdahelyen. 1690-ben (Kanizsa és a vidék török alóli felszabadulásának évében) 60 hold szántó, kevés rét, fél mérföld hosszúságú tölgyerdő és igen kevés szőlő volt itt. Tíz év múlva már 150 kh szántót, 200 kaszás rétet, 100 kapás szőlőt, 30 hold erdőt, két jó malmát említették. Maradtak puszta telkek, a betelepülés folyamatos volt.
1739-ben tulajdonosként itt is megjelenik a Festetics család. 1768-tól a falu földesura Inkey Baltazár lesz. A fejlődést bizonyítja, hogy 1750-ben 27 gazda és két zsoldos volt, sőt van a településen egy-egy takács és kovács is.
1752-ben a palini Inkey uraság költségén Szent István tiszteletére építettek templomot.
1770-ben 61 család élt 406 lélekkel, 35 jobbágycsalád volt közöttük. Szokatlanul népesek a családok, akik közül 16 zsellér. Három molnár, egy takács dolgozott a faluban. Volt tanítójuk (Fuss Márton), de tanítványa nem, harangozott is. A földművelés mellett kezdettől jelentős volt az állattartás és a szőlőművelés is. Főleg búzát, rozst, árpát és kukoricát termeltek. A szőlőhegyén gyenge minőségű bor termett. A jobbágyok helyzete az allodiális gazdálkodás intenzívebbé válásával mind súlyosabb lett, mert a rétek, legelők egy részét az uraság kisajátította, a nagy uradalmi nyáj tönkretette a legelőket. Az Inkeyek majorság központja Újnéppuszta és Hamuszín-major lett, nagy juhászattal. 1778-ban urasági vendégfogadó is létesült. A lakosság száma 394 fő volt.

A XIX. század fordulójától folyamatosan nő a lakosság (1802: 427; 1819: 430; 1828: 522). Szőlőhegyére kápolnát építettek, de papja nem volt. II. osztályú úrbéres falu volt, még a két-nyomásos rendszerben termeltek. 1842-ben a 49 házban 545-en laktak. 1847 végén 27 úrbéres telek volt és 5 zsellér élt Magyarszerdahelyen. 1848-ban 644 lelket számoltak a községben. Magyar nyelvű elemi iskola működött, amelynek berendezése nagyon hiányos volt. Télen 65, nyáron 36 tanuló járt iskolába. 1870-ben 632 analfabétát tartottak nyilván, ugyanakkor 158 6-11 éves és 12-15 éves ismétlő tankötelesek 71-en voltak.
Az 1860-as években vasútállomást kapott.
A határban az 1890-es évekig mintegy 2000 holdas nagybirtokon Ebenspanger Lipót gazdálkodott, 50-60 cselédje volt. A fő termények a gabona, kukorica és a burgonya voltak. A juhászat továbbra is jelentős. A parasztság nagyon szegény volt, átlagban 4 holdon gazdálkodtak. Sokan kénytelenek voltak eljárni summásmunkára.

A 20. század fordulóján a magyar és katolikus lakosok száma 1910-ben 956 fő volt, akik közül 555-en írni és olvasni is tudtak.
1925-ben a községi elemi népiskola két tantermében ketten tanítottak. Kilenc iparos dolgozott a faluban. Volt egy vegyeskereskedés is. 1828-ban már köves úton lehetett megközelíteni a települést. Működött a faluban egy 5 munkást foglalkoztató mezőgazdasági szeszgyár, kézi erőre berendezett vaj- és sajtkészítő telep, 15 lóerős vízimalom is. A község határában még 1935-ben is több mint 1000 kh-nyi nagybirtok, valamint három községi erdő. 25 holdon felüli birtokosok száma 5 volt, 6 kisiparos és 2 kereskedő tevékenykedett Magyarszerdahelyen. 1930-ban az írni-olvasni tudók száma már 770 volt.
A II. világháborúban 25 lakója halt meg a falunak.
1945-ben a földosztás itt is megtörtént. Áprilisban egy szegényparasztokból álló földosztó bizottság állt össze. A földosztáskor 72 gazda kapott birtoklevelet.
1949-ben a településhez 2838 kh föld tartozott, 188 lakóházában 985-en laktak. Ide tartozott még Cigánytelep, Borsosoldal, Újnéppuszta, Csárda, Hamuszínmajor, Kis-szerdahely, Szőlőhegy (összesen 365 lakossal). 1962-ben a 202 házban 968-an éltek. 1970-ben 747-en a külterületi lakókkal együtt. Érezhető erősen a lakosságcsökkenés. Jelenleg az összlakosság száma 582, 169 lakásban, amelyből kettő önkormányzati. A nagyarányú csökkenés 1960-tól következett be az elköltözések miatt. 1990-től van némi emelkedés. A munkanélküliség 3,6%-os azaz 21 fő.

Szociológiai jellemzők

1948-ban hatosztályos iskola volt a faluban (1-4. osztály 54; 5-6. 31 tanulóval). Két tanító két tanteremben oktatta a gyerekeket. 1960-ban két tantermes iskola létesült szolgálati lakással. A gyermeklétszám fogyása miatt 1975-ben a felső, 1995 augusztus 31-én az alsó tagozatos iskola is megszűnt. Napközi-otthonos óvoda viszont működik, mely 1961-ben jött létre, 1989-ben pedig új óvodaépült. Jelenleg 16 fő gyerek és 6 dolgozói létszámmal működik.
A községben 1960-ban művelődési terem volt, 1965-től kultúrház és könyvtár próbálja kielégíteni a kulturális igényeket.
Minden év áprilisában a község borversenyt rendez, melyen a közigazgatási területén termett szőlőből készült  borok kerülnek elbírálásra, szakmai illetve társadalmi zsűri segítségével. A borversenyre általában 30-40 mintával neveznek a gazdák.
A falunapot július első hétvégéjén tartják.
Augusztus 20-án Szent István napi búcsút tartanak.
Minden évben a Magyarszerdahelyért Alapítvány műsoros rendezvényt és bált tart a farsangi időszakban.
2003-tól nyugdíjas klub működik, átlagosan 20 fő részvételével. A Klub tagjai adják a „Kék nefelejcs” énekkar zömét, mely szintén ez évtől működik, és részt vesznek a helyi és a környéken rendezett kulturális programokon.
2007-től újra indult a „Felnőtt klub” 16-18 fővel. A klub minden év októberétől a következő év májusáig havonta egy alkalommal tartja összejöveteleit. Az évet májusonként egy 2 napos kirándulással zárják.

A LAKOSSÁG NAGY TÖBBSÉGE RÓMAI KATOLIKUS VALLÁSÚ. TEMPLOMÁT 1974-BEN RESTAURÁLTÁK.

1966-ban körzeti orvosi rendelőt építettek. A falu népe a zalaszentbalázsi háziorvoshoz tartozik. A fogorvosi ellátást a hahóti fogorvosi rendelőben végzik.
Az egykori Elek-kastélyban, Újnéppusztán a Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés Fogyatékosok Rehabilitációs Intézete és Otthona van. A sportolási lehetőséget egy sportpálya biztosítja.
1929 óta van Magyarszerdahelynek köves útja. Az elmúlt évtizedben kiváló minőségű elkerülő szakasz épült meg. A portalanított utak a teljes úthossz 96%-át teszik ki. 1967-ben 2 km kiépített járda tette biztonságossá a közlekedést. 1950 óta van autóbusz-közlekedése a falunak. 1967-ben belterületi vízrendezést hajtottak végre, amely javította a település infrastruktúráját. Villanyt régen bekapcsolták a faluba. 169 lakás 100%-a vezetékes ivóvízzel ellátott. A községet bekapcsolták a crossbar rendszerbe, a családok 43%-a rendelkezik telefonnal. A helyi kábeltelevízió adását a lakások 54%-ában nézhetik. A településen megoldott a kommunális szilárd hulladék gyűjtése és elhelyezése. A folyékony hulladék ártalmatlanítása sikeres Európai Uniós támogatással a közeljövőben valósul meg.
Magyarszerdahelyen a lakosság döntő többsége a mezőgazdaságból élt. 1960-ban alakult a tsz, 178 család 190 tagja lépett be. 1965-ben az Új Út Tsz-nek 173 fő volt a tagja. 1969-ben egyesültek a bocskai Bocskai István Mgtsz-szel. Épített a közös gazdaság istállót, borjúnevelőt, gépszerelő műhelyt, sertésfialót. A következő lépésben, a nagy tsz-egyesítés után a Fűzvölgyi Egyetértés MGTSZ gazdálkodik a településen, a kárpótolt terület nagy részét is a tsz bérli. A rendszerváltás nem érintette a gazdaságot. Jelenleg Fűzvölgyi Agrár Termelő Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. néven működik fűzvölgyi központtal.

A faluban egy fafeldolgozó vállalkozás üzemel, G + G 99 Faipari és Kereskedelmi Bt. néven

A községből többen eljártak dolgozni Nagykanizsára. Az utóbbi időben dicséretesen megnőtt a vállalkozások száma. Egy részvénytársaság, négy kft., nyolc betéti társaság működik. Az egyéni vállalkozók száma 14. Kereskedelmi tevékenységet nyolcan, szolgáltatást 12-en
végeznek.
Műemlék jellegű épületek a 74-es főút melletti Csárda, valamint a Szent István király nevére felszentelt templom. Hőseikre is gondolnak. Az I. világháborús emléktáblán az “Istenért, hazáért, királyért 1914-1918”-as felirat van. A Fő úton van a II. világháborús emlékművük. A településfejlesztési terv szerint 2000-es évek  elején 13 új építési telek került kialakításra a község  új utcájában.

Római katolikus templom (Szent István király)
Petőfi Sándor u. 3. hrsz.: 156 – késő barokk – 1838
Település központjában, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású, Ny-i homlokzati tornyos templom, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély D-i oldalához csatlakozó sekrestyével. Csehsüveg boltozatos hajó és szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A diadalíven évszám: 1838. Falképek: a szentélyben, 19. század első fele. Berendezés: 20. század első fele. Épült 1752–1854 között. Tornya még 1816-ban is fából volt. Mai alakját 1838-ban nyerte el.
A templom tetőszerkezetét 1992-ben újították fel. A villamos hálózat felújítása, valamint az aljzat cseréje is megtörtént, továbbá  2 m magasságig kívül-belül a falak  szárító vakolattal lettek ellátva. Az épület külső-belső festése 2006-ban történt meg.

Csárda
Kültelek 1. hrsz.: 096/2 – barokk – 18. század második fele
A 74-es út mentén, a magyarszerdahelyi leágazásnál, szabadon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Ny-i, udvari homlokzatán kosáríves nyílású, oszlopos tornác. Középrésze egytraktusos elrendezésű, gerendás deszkamennyezetes helyiségekkel. D-i vége átalakítva. Padlásterét a legutóbbi időben beépítették. A 18. század második felében épült a Nagykanizsát Zalaegerszeggel összekötő út állomásaként.

Régi Csárda Panzió
8776 Magyarszerdahely, 74-es út 1. szám
Tel: 09/93-335-1609
Bartyik Szilvia: 06/30-335-16-09
Toncsenka Zoltán: 06/30-335-16-10
E-mail: s.bartyik@g.mail.com
Web:  www.regicsarda.hu
GPS:46.540937   16.9226818
3 db 1 ágyas, 11 db 2 ágyas és 2 db 3 ágyas fürdőszobás, televíziós szobával, 85 fős étteremmel, terasszal, táj jellegű ételekkel várják kedves vendégeiket.

Magyarszerdahely község címere

A címer álló, hegyes talpú pajzs, melynek kék mezőjét bal haránt ezüst hullámos pólya osztja kétfelé. A felső mezőrészen Zala megyére utalva, ötágú nyitott liliomos aranykorona lebeg. Az alsó mezőrészen természetes színű (zöld) hármas halom látható, az egykori birtokos Inkey családra, illetve a táji jellegzetességre utalva. Az ezüstpólya a községen átfolyó Kürtös-patak szimbólumaként jelenik meg.

Megszakítás